Párduc

Harctéri elemzések szerint a náci Németország jelentősebb eredményeket érhetett volna el, ha a páncélosok hangsúlyát a Párducokra helyezik az állandó hegemón fejlesztésekkel szemben, mint pl. az elrettentő Tigris és a hatalmas Panzer VII Maus. A Panther továbbfejlesztett sorozata (A és G verzió) műszakilag és harci értékében is felülmúlta a T-34-et, aminek az előnye az erős ágyú, a nagy tüzelési sebesség és az erős elülső páncél volt. Másrészt a német hadiipar alulmúlta a szövetséges termelést tankok tekintetében, mivel kb. 6000 db Párduc, 1355 db Tiger I és 492 db Tiger II készült, ezzel szemben az amerikaiak M4 Shermanból 49 ezer darabot, a szovjetek T-34 tankból pedig 84 ezer darabot gyártottak.

A papíron közepes harckocsiként szereplő Panthert (PzKpfw-V) a MAN fejlesztette ki válaszként a szovjet T-34-re, ami a 44,8 tonnájával valójában közelebb állt a nehéz harckocsikhoz. Páncélzata 16-100 mm között mozgott, elején döntött homlokkal, amit a tizenkét hengeres Maybach benzinmotor repített a maga 700 LE-vel. A hadianyag-leltári megjelölésben a 171. helyen szerepelt, Sd.Kfz. 171 (Sonderkraftfahrzeuge) megjelöléssel. Mielőbb jobban belemerülnénk a Párduc vizsgálatába, a korábbi II. világháborús látnivalókat és érdekességeket is keresd fel itt:

A Panther fő fegyvere egy Rheinmetall-Borsig 75 mm-es ágyú volt, ami pontosabb és pusztítóbb volt, mint a hasonló ellenséges tankoké. A lövege nagyobb átütőerővel rendelkezett, mint a Tigris nehéz harckocsi főágyúja a 88 mm-es lövedékkel. A Párduc jobb volt átütő képességében is, könnyebb és gyorsabb volt, és jobban áthaladt egyenetlen terepen is, mint a rettenetes Tiger I. Az Overlord Múzeumban látható alábbi modell részt vett a normandiai csatában, amit Rânes-ben, Falaise mellett fekvő kisvárosban foglalt le a francia ellenállás, majd megjavította és újra szolgálatba helyezte, hogy részt vegyen a németek elleni harcban.

A prototípusokat a Berlintől délre fekvő kummersdorfi tesztpályán (Verskraft) csak felületesen próbálták ki. A járművek végső összeszerelését a MAN nürnbergi üzemében, a Daimler-Benz berlin-marienfeldei gyárában, a Henschel & Son kasseli egységében és Maschinenfabrik Niedersachsen hannoveri üzemében végezték. A Panther előállítása sokkal olcsóbb volt, mint a Tiger I, mivel az ára fegyverek, optika és rádió nélkül körülbelül 117.100 birodalmi márka volt, ami kiigazítva körülbelül 557.000 eurónak felel meg mai árfolyamon, a Panzer IV 103.462 RM-hez és a Tiger I 250.800 RM-hez képest. Az alábbi és egyetlen ismert teljesen fennmaradt Ausf. D harckocsit a lengyel 1. páncéloshadosztály adományozta a holland Breda városának, annak felszabadítása után.

A Wehrmacht Szovjetunió elleni támadása 1941. június 22-én kezdődött a Barbarossa hadművelettel, amiben a német páncélos haderőt a közepes Panzer III-as és IV-es, valamint a Panzer 38(t)-vel látták el, amikről már bővebben a Deutsches Panzermuseumban >>> beszámoltunk. A Párduc első használata a kurszki csatában volt 200 járművel. A hadműveletek során nyilvánvalóvá vált, hogy a legénységet nem kellően képezték ki, mivel gyorsan a frontra küldték őket, emellett számos műszaki hiba is történt. Viszont kiderült, hogy a Panther elülső páncélzatán még a T-34/85-nek is nehéz volt áthatolni. Ezt a sinsheimi Párducot 1944. februárjában vetették be az ukrán fronton, Cserkaszi (Черкаси) mellett, amit a legénysége felrobbantott a technikai problémájuk után.

A normandiai partraszállás >>> után német tankerők többségét bevonták a 21. hadseregcsoport angol-kanadai erői elleni harcba Caen városa körül. 1944-ben 471 db Panther tankot vezényeltek az ardenneki offenzívába >>>, ahol ismét bizonyította rátermettségét nyílt terepen. A fő ellenfél brit oldalon a Cromwell és a Churchill volt, amik elölről nem jelentettek veszélyt a Párducra, de 1500 méteren belül át tudtak hatolni az oldalpáncélon. Ugyanígy nézett ki az amerikai Sherman M4-nél is, de a Sherman Firefly az erősebb, 76,2 mm-es kaliberű löveggel 700 méternél kisebb távolságnál képes volt áthatolni az elülső torony páncélzatán. 1944. december 24-én a németek áttörték az úttorlaszokat és behatoltak a belgiumi Manhay faluba, az egyik Párduc pont ott állt meg, ahol kiállították ezt a harckocsit.

A későbbi Ausf. A és Ausf. G szériákat gránátvetőkkel (Nebelwurfgerättel) vértezték fel, így megkapták a Nahverteidigungswaffe nevet. Egyes tankokat egy technikai újítással, az 1250 FG infravörös éjjellátó eszközzel is felszerelték. Párducokból építettek még harckocsivadász Jagdpanthert, Bergepanther mentőjárműt és légelhárító Flakpanzer Coeliant is.  Hitler nem volt megelégedve a Párducok teljesítményével, ezért a harctérre dobásuk után elkezdtek dolgozni a Panther II fejlesztésén. A járművek kialakítása csak a páncél vastagságában tért el, ezért a súlya 53 tonna lett. Panther II prototípusból egyetlen egy maradt fenn Panther Ausf. G toronnyal, ami a Patton Army Museumban van kiállítva Fort Knoxban. Ezt a Párducot viszont 1944 szeptemberében a hollandiai Venloba szállították, majd az overlooni tankcsata >>> során lőtték ki.

Az egyetlen állam, amely ténylegesen saját fennhatósága alatt használta a Párducot, a Magyar Királyság volt. 1944 júliusában először öt, később még 12 db Panthert szállítottak Magyarországra, amivel magyar ellentámadást vezettek Torda mellett a román erők ellen. Ha tetszett a cikk, klikkelj a jobb felső sarokban lévő +KÖVETÉS  gombra vagy kövesd az Utazás Európába facebook oldalát:

További extra fotókért klikkelj ide: